Indián-magyar írástörténeti kapcsolatok
A legkorábbi indián jelek és a vélük rokon székely írásjelek táblázata
Bevezető
A székely rovásírás eredetének négy évtizedes kutatása során nyilvánvalóvá vált, hogy a székely jeleknek a világ legtávolabbi tájain is sok megfelelője van. E cikkben a székely írás és az amerikai indiánok legkorábbi jelkészletének párhuzamait mutatom be.
A kutatás története
A székely rovásírás az írástörténet kevéssé kutatott eleme. Olyan írásrendszer, amely napjainkig folyamatos használatban van; az írástudomány mégsem ismeri eléggé. A szerzők nem tárták fel az írás gyökereit, nem határolták körül emlékeinek körét és nem ismerték fel a rendszerét sem (betűírásként kezelik; pedig szótag-, szó- és mondatjelei is vannak, azaz egy jellegzetes antik írás).
A hagyomány még hun-szkíta eredetű írásnak tartotta, amit az újabban feltárt régészeti emlékek igazolnak.
A finnugrista tudomány „szakértői” száz éven át vagy humanista kitalációnak vélték az írást, vagy egy ótürk-glagolita eredeztetést hangoztattak. A székely írás jellemzői és emlékei azonban mindkét ötletet cáfolják. Például a székely írásnak olyan jelei is vannak, amelyek a sokkal régebbi hettita hieroglif írás jeleivel megegyeznek. A humanisták azonban nem ismerhették a hettita hieroglif írást. A hettita és székely írásban rokon jelek az ótürk és a glagolita írásból is hiányoznak.
Az utóbbi évtizedekben kiteljesedő alternatív kutatás a legtöbb rovásbetű esetében rekonstruálta az akrofónia folyamatát; azaz tudjuk, milyen szójelből alakult ki. Ezek a szójelek egy vallásos rendszert alkotnak, a kőkori ősvallás hieroglifái voltak.
A székely írás jeleinek megfelelői sok antik írásban és preírásban (fazekasok, hímestojások, fejfák stb. jelei között) megtalálhatók. E hasonlóságok annál nagyobb számban fordulnak elő, minél korábbi emlékekről van szó. Például a legősibb sumer képjelek közül sok hasonlít a székely jelekre, de a későbbi ékjelek között már nincs hasonlóság; vagy a legkorábbi kárpát-medencei és balkáni jelrendszerekben (pl. a Tordos-Vincsa kultúra jelei között) sok a székelyhez hasonló jel; de az 1800-as években készült népi fazekasedények virágszerűvé vált jelei már eltávolodtak az eredeti lineáris formavilágtól.
Az effajta hasonlóságokat a szerzők többsége vagy fel sem ismerte, vagy a véletlen egyezéssel magyarázta – azonban a véletlen matematikai ellenőrzése nélkül. A Nemetz Tiborral, a Matematikai Kutatóintézet munkatársával közösen végzett valószínűség-számítás segítségével sikerült tisztázni, hogy e hasonlóságok az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők.
Ezt követően arra kellett választ találni, hogy miképpen lehetnek rokonságban azok az írásrendszerek, amelyek használóit több ezer év és több ezer kilométer választja el egymástól. Felismerhető, hogy a legkorábbi jelrendszerek nem az állam, a kereskedelem és a könyvelés, hanem az ősvallás megszületéséhez kötődnek. Ez az ősvallási jelrendszer a Közel-Keleten alakult ki mintegy 50 000 évvel ezelőtt (1. ábra); s a székely írás, meg a véle rokon népi jelkészletek, preírások őrzik leghívebben a jellemzőit.
Ezt a meglepően nagy kort két megfontolás is alátámasztja.
Egyrészt a körbe zárt kereszt alakú Föld hieroglifa, amely az Ararát körüli Éden térképe (2. ábra). Megfelel az Éden és a négy szent folyó ószövetségi leírásának. Annak az őshazának a rajza, ahonnan „Noé fiai” elindultak a Föld benépesítésére. Ez a felülnézeti világmodell azért található meg mindenütt a világon, mert a Közel-Keletről szétrajzó népcsoportok mindenhová magukkal vitték az őshaza térképét.
Másrészt a székely rovásjeleknek a Pireneusoktól (Mas d’ Azil) Amerikáig megtalálható, kőkori jelpárhuzamai egy közel-keleti központból kiinduló elterjedéssel magyarázhatók a legjobban.
Az írás monogenezis útján keletkezett. A legkorábbi jeleket a Közel-Keletről szétrajzó Homo sapiens sapiens csoportok („Noé fiai”) vitték magukkal a világ távoli tájaira – ezért az ismert írásrendszereket ősrokonság fűzi egybe.
Ez az az írástörténeti környezet, amelyben az indián-magyar írástörténeti rokonság elhelyezhető és értelmezhető.
1. ábra. A Homo sapiens sapiens benépesíti a Földet
A kőkori írás jellemzői
A magyar-indián írástörténeti kapcsolatok megértéséhez szükség van az ősvallási jelrendszerek jellemzőinek megismerésére.
E kőkori jelrendszerek legnépszerűbb műfaja a világmodell (a világról alkotott ősvallási elképzeléseket mutatja be), amelynek felülnézeti, szembőlnézeti, térbeli, mozgó, zoomorf és térképszerű változatai vannak (zoomorf világmodell a szentgyörgyvölgyi tehénszobor, csillagtérképként értelmezhetőek a tatárlakai táblák).
Jelei általában egyszótagú szójelek (pl. szár, jó és Ten). Gyakoriak a szójelekből alkotott mondatjelek, jelmontázsok és ligatúrák (ezt a jelhasználati módot őrizte meg a kínai írás és az indián jelhasználat). A legfontosabb ősvallási témákhoz jellegzetes ábrázolási konvenciók tartoznak (pl. az „eget tartó fa”, „felülnézeti világmodell”). A szójelek az ősvallás fogalmaihoz kötődnek, a világ részeit ábrázolják (pl. Orion csillagkép, négy szent folyó, Tejút hasadéka), az isteneket jelképezik (anya, atya, fiú). A szójelek sorrendje az ősvallási hierarchiát követi, legelöl az isteni triász tagjainak jelképei találhatók.
A megértett feliratok jelentése („magas tengely”, „magas folyó”, „Jóma /isten/ földje”) megfelel a Tejút és a vallási központok eget és Földet összekötő szerepének.
A hieroglifikus feliratok jellemzően vallási központokban, temetkezéseken és a mindennapi élet tárgyain maradtak fenn.
Több íráshordozót alkalmaztak a homokszórástól a sziklavésetig, fazekasjeltől a tollmozaikig, szőttesig és cserépszoborig.
2. ábra. Az Éden térképe; az Édent jelképező felülnézeti világmodellek (kirgiz, hun és anaszazi), meg a belőlük kialakult írásjelek
Társtudományok tanúvallomása
A tudományokban a hasonlóság elsősorban a rokonság jele. A genetikusok (Ornella Semino és társai) kimutatták, hogy az európai népek közül a magyarok genetikája áll legközelebb az indiánokéhoz. A nyelvészet általánosan alkalmazott módszereivel csak mintegy 6000 évre lehet visszakövetkeztetni, ezért az indián-magyar nyelvi párhuzamok figyelmen kívül hagyására nem tud valódi érvekkel szolgálni. Otto von Sadovszky és Csőke Sándor rendszerszerű magyar-indián nyelvi párhuzamokra hívja fel a figyelmet. Az eurázsiai és amerikai vallásokat sok párhuzamos jelenség köti össze. Népzenei adatok. Ördög László zenekutató rendszerszerű megfeleléseket talált az indián és a magyar népzene, Du Yaxiong pedig a magyar és a kínai népzene között. Építészeti adatok. Az indián piramisépítés hagyománya eurázsiai forrásokra mehet vissza (vö. sztyeppi és kínai piramisok!).
Indián írásemlékek értelmezése székely írásjelek segítségével
Az alább sorakozó indián írásemlékeket nem valamelyik ismert indián írással írták, hanem egy korábbi jelkészlettel, amelyet az indiánok ősei még Eurázsiából hoztak magukkal, mintegy 40-30 ezer évvel ezelőtt. E kőkori írás jelei jórészt megfelelnek eurázsiai jelrendszerek jeleinek. Az indián emlékekkel párhuzamba állított eurázsiai emlékek többnyire magyarok (a székely írás, vagy a magyar népi jelkincs megfelelő elemei). Amennyiben ettől eltérek, ott szerepeltetem az illető nép, földrajzi terület vagy régészeti kultúra nevét.
3. ábra. Az azték Mendoza kódex részlete a Nap jelképével; Kőhalmi Katalin kutatásai szerint Szibériában a Napot az életfolyó forrásával azonosítják (ez magyarázza a „lyuk” és „Nap” jelentéseket); eurázsiai párhuzamok: tagar bronz; székely „ly” (lyuk) jel; kínai „Nap” szójel, Tom menti sziklarajz
4. ábra. Azték pajzs tollmozaik díszítése a Jóma ligatúrával és a Nap jelképével; eurázsiai párhuzamok: székely „ly” (lyuk); kínai „Nap”; székely „j” (jó „folyó”); csukcs „jó”; székely „m” (magas); kínai „kaptató” jelek
5. ábra. A Jóma "jó magas” ligatúra agyagszobra; a két jelből alkotott ligatúra a leggyakoribb prekolumbián jel, amelynek több eurázsiai megfelelője is van a sztyeppi (pl. hun) és magyar anyagban (főleg népművészeti tárgyakon); a jel képi tartalma a magasba vezető folyóra (a Tejútra) utal; amely az ősvallás szerint azonos volt az istennel (vö. finn jumala "isten"!); eurázsiai párhuzamok: székely „j” (jó „folyó”); csukcs „jó”; székely „m” (magas); kínai „kaptató”
Az írás a gondolat rögzítése jelekkel, ezért az indián edények jeleit nem tekinthetjük puszta díszítésnek, hiszen megértjük őket. Írásemlékek, amelyek egy sajátos, korai írással ősvallási gondolatokat rögzítenek.
6. ábra. Anaszazi edény a "folyó" és a "magas(ba vezető) folyó" értelmű jelekkel; eurázsiai párhuzamok: székely „ü” (ügy „folyó”); hettita „folyó”, székely „m” (magas”, kínai „kaptató)
7. ábra. Anaszazi edény a "magas sarok kő földje" értelmű felirattal; eurázsiai párhuzamok: székely „f” (Föld) jel, kínai „Föld” szójel, magyar népi kályhacsempe részlete, szkíta szőnyeg részlete
8. ábra. Anaszazi edény a "jó" jel és a világoszlop (a "magas sarok kő") kapcsolatával, amelyhez hasonló gondolat a szkíta anyagban is kimutatható; a jó szó a magyar nyelvben egykor "folyó" értelmű volt, azaz a Tejútról van szó, amely azonos a világoszloppal; a kacskaringó a csukcs szójelek között is "jó" jelentésű; eurázsiai párhuzamok: gömöri tornácoszlop, szkíta jelek, magyar népi kályhacsempe részlete, hun csat, székely „j” (jó) rovásjel, csukcs „jó” szójel
9. ábra. Anaszazi tál világmodelje, a világ sarkain a "magas sarok" értelmű ligatúrákkal; eurázsiai párhuzamok: honfoglalás-kori ékszer részlete, kirgiz szőnyeg részlete, székely „m” (magas) jel, uráli jelvény, székely „s” (sarok) jel, hun csat
10. ábra. Istent jelképező equadori kőkés a székely írás "b" (Bél) jelének megfelelőjével, Bél fiúisten jelével; eurázsiai párhuzamok: székely „b” (Bél) jel, cseréptányér a Föld belsejének jelével, hímestojás, neolitikus idol és lapp bálvány
11. ábra. Mexikói agyagedény jelekkel; a tál peremén sorakozó jelek feltehetően számjegyek (közülük kettő a magyar számrovásban is ismert számjegy); a táncoló alakok fején és mellén lévő rombuszok a székely írás "ek" (kebel), valamint a latin írás „q” jelének megfelelői (a sumer gu "kebel, koponya" jelentésű); eurázsiai párhuzamok: székely „b” (Bél), „f” (Föld), „ly” (lyuk), kínai „Föld” székely „sz” (szár), „us” (ős), „ek” (kebel), valamint egy Tordos-Vincsa jel
Az elvégzett matematikai valószínűség-számítás azt bizonyította be, hogy az indián és a magyar jelek nem véletlenül, hanem a genetikai kapcsolat miatt hasonlítanak egymásra. Eredetileg az eurázsiai ősvallás általánosan ismert, fonetikus jelképei voltak.
Az egyes indián írásemlékek értelmezési lehetőségeit az ábraszövegekben vázolom.
Az ismeretlen jelek jelentésének megismerésére több támpontunk is van.
- Felhasználhatjuk a rokon írásrendszerek hasonló jeleit is. A rokon írásrendszerek segítségével végzett értelmezés az ismeretlen feliratok elolvasásakor alkalmazott szokásos eljáráshoz tartozik.
- Az ismeretlen jelek jelentésének feltárásakor hasznosíthatjuk a jelek képi tartalmát is. Az ősvallás jelei ugyanis eredetileg képszerűek voltak, a jelek képi tartalma feltárható.
- Hasznosíthatjuk a társtudományok eredményeit is. Ha például ismerjük az ősvallás legfontosabb tételeit, akkor számíthatunk arra, hogy az egyes jelformákhoz milyen jelentés kapcsolódhat.
Ezen az úton a tévedések, vagy pontatlan értelmezések mellett helytálló eredményekre is számíthatunk.
A magyar és az eurázsiai anyag alapján csak megközelíteni lehet a feliratok értelmét, az elolvasásukra (hangzósításukra) az indián nyelvek ismerete nélkül aligha vállalkozhatunk a teljes siker reményében. A hangzósítás megkísérlése mégsem teljesen reménytelen vállalkozás. A vallás megőrző hatása miatt az ősvallási szókincsben fennmaradhatott néhány közös elem.
Ezek közül sikerült azonosítani például az Otto von Sadovszky által felismert jó-jomas párhuzamot (amelynek írásjel-megfelelője a Jóma ligatúra).
12. ábra. Inka palást a "magas folyó", a "Jóma" ligatúrákkal és a "Ten" jelképpel; az első japán császár (Jimmu Tenno) neve a paláston szereplő Jóma Ten szövegnek megfelel; jomon, őrségi és afrászijábi kerámiákon, hun emlékeken a Jóma ligatúra megtalálható; az inka palást - szibériai sámánköpenyekhez és a magyar koronázó palásthoz hasonlóan - az égbe vezető úttal (a Tejúttal) azonosítja a viselőjét; eurázsiai párhuzamok: székely „ü” (ügy „folyó”), „m” (magas), „j” (jó „folyó”), „nt/tn” (Ten) rovásjelek, veleméri rajzos tetőcserép, magyarszombatfai tál, nagyszentmiklósi kincs, krími szkíta korona
13. ábra. Néhány jel a Diringer által közölt kaliforniai sziklajelek közül, az eurázsiai párhuzamokkal; magyar párhuzamok: székely „h” (hal), „s” (sarok), „tprus” (tapar us „szabír ős”), „ü” (üdő „idő”), „us” (ős), „t” (tengely), „ty” (atya), veleméri rajzos tetőcserép, hímestojás
14. ábra. Totonák piramis lépcsője a korláton kőből kialakított Jóma ligatúrákkal; a ligatúra képi tartalma az égbe vezető útnak (a Tejútnak) felel meg: égig csapó hullámot és hegyekből rakott lépcsőt ábrázol; a lépcsőn képletesen az égbe feljutó indián sámán neve egyes penut indián nyelvekben jomas - amiből következően ez a székely írás segítségével adott Jóma olvasat fonetikus lehet; eurázsiai párhuzamok: magyarszombatfai tál „Jóma ten” olvasatú égigérő fája, hímestojás, afrászijábi tál „Jóma szár/úr földje” felirattal, székely „j” (jó) és „m” (magas) jelek, csukcs „jó” szójel, kínai „kaptató” szójel
Ezen írásemlékek műfaja a kőkorra jellemző világmodell. A megfejtések eredményeképpen nem várhatunk hosszú, összefüggő szövegeket, csak szavakat, vagy egy mondatot. Az írásfejlődés e korai szakaszában a jeleknek több, részben eltérő (de az ősvallási gondolkodásban rokon) jelentés felelt meg; amint azt a sumer írásjelek esetében is tapasztaljuk. Ennek megfelelően egy indián írásemlék (például egy cserépedény) egy ősvallási gondolatot idéz fel; amelyet esetleg több, részben eltérő megfogalmazással is vissza lehet adni.
15. ábra. Anaszazi edény a "Jóma földje" értelmű felirattal; Jóma isten nevének megfelelője jomas alakban egyes penut indián nyelvekben „sámán” jelentésű; a szót Otto von Sadovszky a magyar jó szóval azonosította; a ligatúra segítségével a jó + ma(gas) szóösszetétel világossá válik; a részleges olvasat bizonyítja, hogy e jelek fonetikusak voltak már a kőkorban is; eurázsiai párhuzamok: székely „f” (Föld), kínai „Föld”, hun jelvény, japán jomon kerámia jele, székely „j” (jó „folyó”), csukcs „jó” szójel, székely „m” (magas), kínai „kaptató”
16. ábra. Anaszazi tál antropomorf sarok jellel és a sarok jel magyarázataival; ezek szerint a sarok jel egy istenhez kötődik (a sarkoknak külön istene lehetett); a sarok a világ sarkain és az égbe vezető létra tövében található; az eurázsiai anyag alapján a sarok szár Óg "Óg király" (görögösen Heraklész) jelképe; eurázsiai párhuzamok: hun csat, magyar cseréptál, székely „s” (sarok), uráli „sarok” felirat
17. ábra. Zoomorf anaszazi edény sugaras napábrázolással; eurázsiai párhuzamok: székely „ü” (üdő „idő”), a hettita hieroglif írás Utu jele (a sumer Utu „idő” napisten neve), székely „ak”, hun jel, székely jel az énlakai templomból, székely „m” (magas), uráli jelvény, kínai „kaptató”, székely „sz” (szár), hettita „fa” hieroglifa, korondi népi hieroglifa a szár jelével
18. ábra. Zoomorf anaszazi edény napjelképpel, Jóma ligatúrával és a magasba vezető út jelével; eurázsiai párhuzamok: szkíta napjelkép, székely „ly” (lyuk), kínai „Nap”, székely „m” (magas), kácsi sziklarajz, kínai „kaptató”, csencsói kő sziklajel, karcagi kő szójel, hun jel, adorjási népi hieroglifa, gyimesbükki népi hieroglifa
19. ábra. Huari bádogember a „sarok” jelével; eurázsiai párhuzamok: székely „s” (sarok), 7500 éves szentgyörgyvölgyi térbeli világmodell, szkíta jelvény, kisunyomi neolitikus idoltöredék, Tordos-Vincs jel, hun jelvény
20. ábra. A maja Kukulkán isten szobra, mellén a Jóma ligatúrával; eurázsiai párhuzamok: székely „j” (jó „folyó”), hímestojások, lehecsényi fazekasjel, a Szent Korona rekeszrajza, székely „m” (magas), afrászijábi tál, obi-ugor kéregtál, hímestojás
21. ábra. Panamai aranyszobor Jóma ligatúrákkal; székely „j” (jó „folyó”), magyarszombatfai tál „Jóma ten” (jó magas isten, Jimmu Tenno) feliratokkal, afrászijábi tál, székely „m” (magas), a Szent Korona rekeszrajzai, japán jomon kerámia jele, hun jel
Feltűnően sok indián istenszobor viseli magán egy-egy székely jel párhuzamát, vagy ilyen jelekből alkotott ligatúrát. A 19. ábrán látható panamai istenszobron például a Jóma ligatúra látható több példányban. A Jóma ligatúra két összetevője a folyó (hullám) és a lépcső ábrázolása. Ezek együttes képi tartalma a magasba vezető folyóra, a Tejútra (illetve a véle azonos istenre) utal. A jeleknek a szobron való ismételt előfordulása azt jelzi, hogy az isten nevét, vagy jelzőjét rögzíthetik.
Joggal következtetünk ebből arra, hogy a székely írás és az itt bemutatott indián jelkészlet közös őse eredetileg az ősvallás szolgálatában állt.
22. ábra. Mexikói agyagszobor napjelképpel és egyéb jelekkel; eurázsiai párhuzamok: székely „d” (Dana), „b” (Bél), „g” (ég), kínai lolo „ég”, székely „ü” (üdő „idő”), hettita Utu hieroglifa, szkíta napjelkép, magyarszombatfai Jóma ligatúra, gyimesbükki Jóma ligatúra, hímestojás „ország” szójele, kínai „hegy”, hettita „ország”
23. Aranyból készített kéz Jóma ligatúrával és más jelekkel; eurázsiai párhuzamok: székely „j” (jó) és „m” (magas), magyarszombatfai Jóma, japán jomon Jóma, székely „ek” (kebel), rongo-rongo jel, Indus-völgyi jel, székely „nt/tn” (Ten), székely „ly” (lyuk), Tordos-Vincsa jel
24. ábra. Vörös anaszazi edény felülnézeti világmodellel és a „jó” hieroglifával; eurázsiai párhuzamok: székely „f” (Föld), kínai „Föld”, székely „j” (jó), csukcs „jó”, korondi Tejút-jel, hettita ne szótagjel, székely „ak”, hun jel, énlakai jel
25. ábra. Anaszazi cseréptál „város” hieroglifával; eurázsiai párhuzamok: avar és szkíta toronytemplom-ábrázolás, hun jel, hettita „város” jel, székely kő szójel, hun jel, székely „ek” (kebel), Indus-völgyi jel, hímestojás „ország” jele, hettita „ország” jel
26. ábra. Anaszazi cseréptál felülnézeti világmodellje a „magas”, „Jóma” és „Rá” hieroglifákkal; eurázsiai párhuzamok: székely „f” (Föld), kínai „Föld”, székely „R” (Rá napisten), székely „r” (ragyog), székely „m” (magas), kínai „kaptató”, gyimesbükki Jóma ligatúra, japán jomon kerámia Jóma ligatúrája (Jimmu Tenno jelképe)
27. ábra. Anaszazi sziklarajz a Grand Gulch körzetből sámánábrázolással; eurázsiai párhuzamok: korondi korsó népi hieroglifákkal, (a létra ismert népi motívum), az avar nagyszentmiklósi kincs „Isten” jelképe, székely „ly” (lyuk), kínai „Nap” szójel, székely „tprus” (tapar us „szabír ős”) mondatjel, veleméri rajzos tetőcserép
28. ábra. Anaszazi tál az „égi ország” felirattal; eurázsiai párhuzamok: székely „o” (Óg király, égisten), hettita „ég”, hímestojás „ország” szójele, középkori magyar királyi címer az „Egy országa” hieroglifikus felirattal
29. ábra. Anaszazi tál a szent folyókkal; eurázsiai párhuzamok: székely „f” (Föld), „ly” (lyuk) és „ü” (ügy „folyó”) jel, kínai „folyó” szójel, veleméri rajzos tetőcserép
30. ábra. Anaszazi tál kereszttel; eurázsiai párhuzamok: székely „f” (Föld), kínai „Föld) szójel, a Tordos-Vincsa kultúra jele, hettita „király” jel, székely „d” (Dana) jel, hun „király” jel, székely „s” (sarok) jel, avar „s” (sarok) jel, korondi Tejút-jel, kínai „folyó” jel
31. ábra. Inka ruhaminta jelekkel; eurázsiai párhuzamok: székely „b” (Bél, belső), „f” (Föld), „j” (jó „folyó”) jel, csukcs „jó” szójel, székely „s” (sarok), avar „s” (sarok)
32. ábra. Inka ruhaminta jelekkel; eurázsiai párhuzamok: székely „u” (ushu „őskő”), urartui hieroglifa, székely „ly” (lyuk, napszimbólum), kínai „Nap”, székely „ly” (lyuk, napjelkép), hun pecsétnyomó, székely „ak” (patak, Óg király, Heraklész), énlakai jel (Ókeánosz)
33. ábra. Equadori sziklavéset (Manuel Palacios felvétele) az „ős Ten ak” értelmű(?) felirattal; Tenochtitlán névadója volt Tenoch, aki népét a város területére vezette; eurázsiai párhuzamok: székely „us” (ős), „nt/tn” (Ten), „ak” (patak, Ókeánosz, Óg király, Heraklész), énlakai jel
Indián-magyar jelpárhuzamok táblázata
34. ábra. Azon indián jelek, amelyeknek megtaláljuk a párhuzamát a székely írásban
35. ábra. Azon indián jelek, amelyeknek a székely írásban nincs megfelelője, de a magyar népi, uralmi, stb. jelkincsben szerepel vélük rokon jel
36. ábra. Székely rovásjelek megfelelőiből alkotott; esetenként hun, avar és magyar párhuzamokkal rendelkező indián ligatúrák
Ábrázolási konvenciók
37. ábra. A világ négy sarkán egy-egy égigérő fa áll
38. ábra. Az égigérő fa törzse lyukas (ábrázolták rajta a Tejút hasadékát, ahol karácsonykor a Nap kél)
39. ábra. A lyukas törzsű égigérő fa (a Tejút) azonos az isteni őssel
Bibliográfia, hivatkozások
Cikkeim és könyveim http://ikint.uw.hu/konyvek.htm http://linksite.hu/lapok/varga.geza/
Varga Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése